Bejelentés



Kata
Csak én...

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.










Cikkek Idézetek


Tüdőfibrózisról gyűjtött cikkek
Töredéke annak amit összeolvastam



A tüdőfibrózis és tünetei


A tüdőfibrózis egy ritkábban előforduló tüdőbetegség. Napjainkban azonban a jelentőségét az adja, hogy a gyakorisága egyre nő, ami a különböző környezeti ártalmaknak köszönhető.
A tüdőfibrózis során valamilyen kiváltó ágens hatására krónikus gyulladás indul el a tüdőszövetben, a léghólyagocskák és hajszálerek között, amely végül a kötőszövet felszaporodásához vezet, ezzel csökkenti a légzőfelületet.

A tüdőfibrózis tünetei.

A betegség lappangva kezdődik, sokáig nem is okoz jellegzetes tüneteket. Eleinte terhelésre, később nyugalomban is jelentkező nehézlégzés, száraz köhögés figyelhető meg. A légzés szaporává, felületessé válik.
A köhögés apró ingerköhögés, köpet nélkül. Sokszor jelentkezik bizonytalan mellkasi fájdalom. Ahogy a betegség folyamata halad előre, a tünetek is egyre súlyosabbak lesznek: az ajkak elkékülhetnek, a körmök óraüveghez, az ujjak dobverőkhöz hasonlókká válhatnak.
Nem specifikus tünetek is elég gyakoriak, mint a teljesítőképesség-csökkenés, fáradékonyság, fogyás, ismeretlen eredetű láz.

A tüdőfibrózis okai

A betegben való kialakulását az esetek közel felénél vissza lehet vezetni valamilyen ismert tényezőre. Súlyos fertőzést követően vagy azt kísérően is megjelenhet, főleg influenza okozta vagy bakteriális lebeny tüdőgyulladás esetén. Sokszor foglalkozási ártalomként kialakult tüdőelváltozás formájában találkozunk vele, mint különböző anorganikus (kvarcpor, azbesztpor) és szerves porok (pamutpor), különböző gázok (nitrogén, kén), füstök, gőzök (tisztítószerek, sósav), hajlakk vagy gyomirtó permet hosszantartó, nagy mennyiségű belélegzése után. Tumoros betegek kezelésében használt bizonyos kemoterápiás szerek (bleomycin) és a mellkasra kapott sugárkezelés is vezethet kötőszövetes elváltozáshoz a tüdőben. Krónikus szívbetegek és veseelégtelenek körében is gyakran megfigyelhető, hogy a tüdővizenyőből fibrózis alakul ki. Bizonyos autoimmun betegségek is érinthetik a tüdőt is, rostos elfajulást (fibrózis) okozva.

Az elsődleges (idiopathiás) tüdőfibrózis

Az esetek nagyobb részében azonban a kiváltó tényező azonban ismeretlen marad, ilyenkor elsődleges (idiopathiás) tüdőfibrozisról beszélünk.

A tüdőfibrózis kivizsgálása

A betegek csak a tünetek súlyosabbá válásakor fordulnak először orvoshoz. Ilyenkor a tüdőre ráhallgatva hóropogás szerű hangot lehet hallani. A mellkas röntgenfelvételén jellegzetes kép látható, kiegészíthető még mellkas CT vizsgálattal is. Légzésfunkciós vizsgálat során tüdőtérfogat csökkenés értékeit (restriktív ventilációs zavart, csökkent diffúziós kapacitást) találjuk. A kivizsgálás része a hörgőtükrözés, mellyel a hörgőrendszer állapotáról kapunk képet.
A biztos diagnózis azonban csak szövettani vizsgálattal állítható fel, amelyet vagy a hörgőtükrözés során elvégzett mintavétellel, vagy műtéti körülmények között történő tüdő biopsziával lehet elérni.
A tünetek szükségessé teszik a kardiológiai kivizsgálást is, hogy a különböző szívbetegségektől el tudjuk különíteni.

A tüdőfibrózis kezelése

Először is tisztázni kell a kiváltó okot, illetve a betegség kiterjedését, és a beteg általános állapotát. Ismert ok esetén az oki terápia az első, vagyis pl. a porok kiiktatása, foglalkozásváltás, fertőzések megfelelő kezelése. Elsődleges (idiopathiás) tüdőfibrózis esetén elsőnek alkalmazott gyógyszer a kortikoszteroid, melyet először nagy dózisban lökésterápiaként adunk, majd az adagját fokozatosan csökkentve lassan elhagyjuk.
Ha a szteroidos kezelés nem hoz javulást, megpróbálkozhatunk erősebb hatású immunszuppresszív szerek (a szervezet immunválaszának csökkentése külső beavatakozással) alkalmazásával.
Az interferonok képesek lehetnek a tüdőben a hegképződést lassítani. Ha súlyos légzési elégtelenség áll fenn, akkor szóba jöhet a tüdőtranszplantáció is.

A tüdőfibrózis szövődményei és kimenetele

A tüdőfibrózis talaján gyakoribbá válhatnak a fertőzés okozta hörgő- és tüdőgyulladás, illetve heveny vagy idült légzési elégtelenség alakulhat ki.
A betegség lefolyása egyénenként változó: lehet több évig stagnáló, vagy hirtelen romló, és akár 4-6 éven belül halálhoz is vezető. A megfelelően alkalmazott kezeléssel azonban a folyamat lassítható, a tünetek enyhíthetőek.

(WEBBeteg - Dr. Lajtos Melinda)

Tüdőszövet-hegesedés, ismeretlen eredetű


Tüdőfibrózist számos megbetegedés okozhat, különösen azok, amelyek az immunrendszer károsodásával járnak. A sokféle lehetséges ok ellenére a tüdőfibrózisban szenvedő betegek felében soha nem derül fény a kiváltó okra.
Ekkor a betegséget idiopátiás tüdőfibrózisnak nevezik (másutt fibrotizáló alveolitis vagy intersticiális pneumonia). Az idiopátiás kifejezés azt jelenti, hogy a betegség okát nem ismerjük.

Tünetek és kórisme

A tünetek attól függnek, hogy milyen a tüdőkárosodás kiterjedése, a betegség előrehaladásának üteme, és a szövődmények (fertőzések és szívelégtelenség) kialakulása.
A lappangva kezdődő vezető tünetek közé tartozik a fizikai terhelésre kialakuló nehézlégzés és a csökkent állóképesség. Gyakori tünet a köhögés, étvágytalanság, testsúlycsökkenés, fáradtság, bágyadtság és a bizonytalan mellkasi fájdalom. Később, ahogy a vérben csökken az oxigénszint, a bőr kékes színűvé válik, az ujjak vége kiszélesedik, dobverőujj alakul ki.
A szív terhelése keringési elégtelenséget okozhat. A tüdőbetegségen alapuló szívbántalom neve cor pulmonale.

A mellkasröntgen a tüdő hegesedését és ciszták kialakulását mutathatja. A kép azonban normális lehet, még súlyos tünetek esetén is.
A légzésfunkciós vizsgálatokn azt igazolják, hogy a tüdő által tartalmazott levegőmennyiség a normálisnál kevesebb. A vérgáz vizsgálat alacsony vér-oxigénszintet mutat.

A diagnózis megerősítésére hörgőtükrözés segítségével biopsziát végezhetnek (kis tüdőszövet kimetszése mikroszkópos vizsgálatra).
A diagnózishoz gyakran nagyobb mennyiségű tüdőszövetre lehet szükség, melyet műtétileg kell eltávolítani.

Az ún. desquamativ intersticiális pneumonia az ismeretlen eredetű tüdőfibrózis egyik formája, tünetei hasonlóak, de a tüdőszövet mikroszkópos képe eltérő.

A limfoid intersticiális pneumonia egy másik megjelenési forma, amely elsősorban a tüdő alsó lebenyeit érinti.
A betegség az esetek egyharmadában Sjögren-szindrómásokban alakul ki. A limfoid intersticiális pneumonia HIV-fertőzött gyerekekben és felnőttekben is megjelenhet. A tüdőgyulladás lassan súlyosbodik, de ciszták és nyirokdaganat kialakulásához vezethet.

Kezelés és kórjóslat

Ha a mellkasröntgen vagy a tüdőbiopszia nem mutat kiterjedt hegesedést, a szokásos kezelés a kortikoszteroid, azaz a prednizolon.
A beteg állapotának változását mellkasröntgennel és légzésfunkciós vizsgálatokkal követik nyomon. Néhány betegnél, ha a prednizolon-kezelés nem elégséges, azatioprin vagy ciklofoszfamid adásával érhető el állapotjavulás.

A tünetek csökkentésére kiegészítő kezelések javasoltak: alacsony oxigénszint esetén oxigénterápia, fertőzésben antibiotikumok adása, illetve a szívelégtelenség gyógyszeres kezelése szükséges.
Számos intézetben az idiopátiás tüdőfibrózis súlyos eseteiben tüdőátültetést végeznek.

A prognózis nagyon változó. A legtöbb beteg állapota folyamatosan romlik. Néhányan évekig élnek, mások viszont néhány hónap alatt meghalnak.

A desquamativ intersticiális pneumonia jobban reagál kortikoszteroidokra, a túlélési idő hosszabb, a halálozási arány is alacsonyabb.
A limfoid intersticiális pneumonia esetenként jól kezelhető kortikoszteroidokkal.

(MSD Orvosi kézikönyv a családban Merck)


Légmell


A mellhártya önálló megbetegedése a légmell vagy pneumothorax (ptx) Ilyenkor a tüdő mellhártya felé eső részén keletkezett sérülés folytán a levegő a mellhártyák közé juthat, eltávolítja egymástól a két lemezt és csökkenti a negatív nyomást, amivel egymásra és a mellkasfalra tapadnak.

Amennyiben ez a folyamat nagyobb felszínt érint, akkor a tüdőfél összeesik és hirtelen jelentkező fulladás érzést okoz. A spontán, hirtelen, gyakran erőfeszítéssel járó cselekedet következtében kialakuló légmell egyik jele az igen erős fájdalom.
A légmell kimutatására a mellkasröntgen alkalmas. Az egyetlen betegség, amit csak ezzel a módszerrel lehet elkülöníteni más betegségektől.


Spontán légmell.

Fiatal, sovány, magas egyéneknél ez az úgynevezett spontán pneumothorax gyakoribb.
Kiterjedésétől függően sebészi beavatkozást igényelhet, ami egy szívócső mellkasi beültetését jelenti.
A csövön keresztül a levegőt eltávolítják a mellhártyák közül, és miután a tüdő újra "kitapad", a csövet el lehet távolítani. Vannak olyan betegségek, melyek hajlamosítanak a spontán pneumothorax megjelenésére. Ilyen a cisztás fibrózis, a histiocitózis X, emphysema, tüdőfibrózis (megállíthatatlan kötőszövetesedés, hegesedés) és tuberkulózis.


Szelep légmell.

A légmell lehet baleset, szúrás, trauma következménye is, amikor egyik változata az úgynevezett szelep légmell (ventilpneumothorax) életveszélyes helyzetet provokálhat.
A levegő ilyenkor csak befelé irányul a mellhártyák közé, onnan egy szelep funkciót betöltő sérülés miatt ki nem tud jönni. Minden egyes belégzéssel - mint egy luftballont - felfújjuk a mellkasunkat, ami nagyon hamar összenyomhatja a szívet és a nagyereket, halált okozva.

A ventilpneumothorax sürgős ellátást igényel: egy vastagabb tű segítségével, amit az érintett mellkasfél második bordaközébe szúrunk a levegő kiszabadulhat, csökkentve ezzel a nyomást, addig, amíg megfelelő orvosi ellátást nem kaphat a sérült.Minek következtében kialakuló légmell egyik jele az igen erős fájdalom.

(Dr Brugós lászló)


Légző rendszer működése


A légző rendszer elsődleges feladata, hogy oxigént szállít a tüdőbe, bejuttatja az oxigént a vérbe, ugyanakkor eltávolítja a bomlásterméket, azaz a széndioxidot.

A belélegzett oxigén a tüdőbe áramlik és eléri a léghólyagokat. A léghólyagok fala és az őket körülölelő hajszálerek csak egyetlen sejtrétegnyi vastagságúak, és egymással nagyon szoros összeköttetésben vannak.
Az oxigén könnyen keresztüljut a léghólyag falán és átlép a hajszálérben áramló vérbe, míg a széndioxid a vérből a léghólyagba kerül, majd az orron és szájon keresztül kilélegezzük. Az oxigénben dús vér a tüdőkből a tüdővénákon keresztül a bal szív félbe jut, amely a vért a szervezetbe pumpálja.
Az oxigénszegény, és széndioxidban gazdag vér a két nagy vénán, a felső és alsó fő gyűjtő visszéren (vena cava superior, vena cava inferior) keresztül tér vissza a jobb szív félbe, majd a tüdőartérián keresztül a tüdőbe áramlik, ahol felveszi az oxigént és megszabadul a széndioxidtól.

(MSD Orvosi kézikönyv a családban Merck)


Légzés nélkül nincs élet


A francia mondást - "le souffle, c`est la vie" -, amit a cím magyarul próbál meg visszaadni, kissé játékosan úgy is fordíthatnánk: ha nincs szufla, nincs élet. S aki élete során került már olyan helyzetbe, hogy valami miatt nem kapott levegőt, bizonyára igazat ad a franciáknak.
Ismerkedjünk meg röviden a tüdővel, a légzést végző szervünkkel és működésével, a légzés folyamatával.


A hörgőnyálkahártya szerkezete

A tüdő a mellkasban elhelyezkedő páros szerv. A magyar nyelv mégis csak egy tüdőről beszél (ha valakit meg kell operálni, annak a "fél tüdejét" veszik ki); a két tüdőfél nem egyforma: jobb oldalon három, bal oldalon csak két lebenye van.
Maga a tüdő rendkívül rugalmas, nagyságát, térfogatát jelentősen meg tudja változtatni: ha beszívjuk a levegőt, a tüdő kitágul, ha kifújjuk, megkisebbedik, összeesik. Ennek a térfogatváltozásnak a során a tüdő nem végez "aktív" munkát, csak passzívan követi a mellkas tágulását, illetve megkisebbedését: ezek a mellkas légző mozgásai, amelyeknek két összetevője van.
A bordák felemelkedésével vízszintes irányban tágul a mellkas, míg a mellkast a hasüregtől elválasztó rekeszizom összehúzódásakor lefelé - azaz függőleges irányban - mozdul el. A belégzés aktív izommunka. A kilégzéshez rendszerint nem szükséges izomműködés. A belégzés végén a légző izmok elernyednek, és a tüdő rugalmassága visszahúzza a mellkasfalat, a rekeszt. Ez alól kivétel, ha erővel fújjuk ki a levegőt.

A tüdőbe a levegő a légutakon keresztül jut be. Az orrüreg, a szájüreg, a garat és a gége részei a felső légutaknak.

Előnyösebb, ha orron keresztül szívjuk be a levegőt, ugyanis az orrüregen átáramló levegő felmelegszik és a szennyeződés nagy része is kiszűrődik belőle, nem jut le az alsó légutakba: a légcső a két tüdőfél felé két főhörgőre oszlik, amelyek azután ismét többszörösen elágaznak.
Elágazás után a hörgők egyenként mindig szűkebbek, mint az elágazás előtt, az elágazott hörgők keresztmetszetének összege azonban nagyobb, mint az elágazás előtti hörgőké.
Az utolsó oszlás után a hörgőcskék összkeresztmetszete kétezerszer nagyobb, mint a légcsőé! A hörgők többszörös elágazódás után a tüdőhólyagocskákban végződnek. Ezek igen vékony falán keresztül történik a gázcsere: a belélegzett levegőből az oxigén a tüdőhólyagocskát körülfutó hajszálerekbe, tehát a vérbe jut, míg a vérből a szén-dioxid ellentétes irányba, a tüdőhólyagocskákba kerül, ahonnan a kilégzés távolítja el a külvilágba.

Az emberi tüdőben mintegy 300 millió tüdőhólyagocska gondoskodik arról, hogy a vérbe elegendő oxigén jusson, a szervezet pedig megszabaduljon az anyagcseretermékektől.
A tüdőhólyagocskák összfelülete egy teniszpálya nagyságának felel meg. A hörgőket belülről bélelő nyálkahártya nagy részét úgynevezett csillószőrös sejtek fedik. Köztük váladéktermelő sejtek - kehelysejtek - vannak, amelyeknek a váladéka a nyálkahártya alatti rétegben lévő nyákmirigyek váladékával együtt vékony rétegben borítja a nyálkahártya felszínét ("nyákszőnyeg").

A csillószőröknek fontos szerepük van a tüdő, a hörgők "öntisztulásában": a csillószőrök kifelé irányuló állandó csapkodása a nyákszőnyeget folyamatosan kifelé mozdítja el, és így eltávolítja a tüdőből a bejutott szennyeződést. Bizonyos hatásokra (elsősorban a cigarettafüstre) a csillószőrök mozgása megbénul, később el is pusztulnak, ami súlyos következményekkel jár.

Nyugalmi állapotban percenként körülbelül 12-szer veszünk levegőt, egy-egy légvétel fél liter levegő beszívásával-kifújásával jár.

A légzésnek óriási tartalékai vannak: mély belégzés utáni teljes kilégzéssel 4-6 liter levegőt lehet kifújni. A maratoni futót ugyanaz a tüdő látja el a fantasztikus sportteljesítményhez elegendő oxigénnel, mint a könyvtárban ülő tudományos kutatót.

A tüdőből az oxigén a szervezet többi részébe - az izmokhoz, az agyba, a belső szervekhez - a vérkeringés útján jut el.
A vérkeringés két, egymástól teljesen elkülönült részből áll. A kis vérkör a szívből juttatja el az "elhasznált" vért a tüdőbe, ahol az leadja a fölösleges szén-dioxidot és felveszi az oxigént, majd onnan visszajuttatja a szívbe.

Az oxigén dús vér a szívből a nagy vérkörön keresztül jut el a test minden részébe, ahol fordított folyamat játszódik le: a működéshez szükséges oxigént a vérből kapják a szervek, és onnan az égés, az anyagcseretermék, szén-dioxid kerül a vérbe, ami ismét visszakerül a szívbe.
A tüdőnek, pontosabban a hörgőknek saját idegrendszeri ellátásuk van: az ún. "vegetatív" (tehát az akaratunktól független tevékenységet szabályozó) idegek a hörgők simaizomzatának összehúzódását és elernyedését eredményezik. Ugyancsak van a tüdőnek, a hörgőrendszernek nyirokkeringése: a tüdőből a nyirokerek nyirokcsomókon keresztül végül a visszérrendszerbe vezetik a nyiroknedvet: a nyirokrendszernek a szervezet védekezőképességében van fontos szerepe.

(InforMed)










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!